Óbudai barangolások

Kiállítás Óbudán

Históriás szép házak

ÖREGVÁR

 TATA

„Tata nemzetségéről. Elsőnek Deodatus jött be az apuliai sanseverinói grófok nemzetségéből, ő alapította és szerelte fel a tatai monostort. Szent Adalbert prágai püspökkel együtt ugyanis ő keresztelte meg Szent István királyt; ezért adta annak a monostornak a Tata nevet, mert Szent István király tiszteletből nem nevezte őt nevén, de tatának hívta; ki is veszett Deodatus neve, de megmaradt Tata, ezért nevezik így ama monostort is. Pannóniában nincsen nemzetsége, mert bár felesége volt, maradék nélkül végezte életét.” - írja a Képes Krónika Tata nevének és első bencés monostorának eredetéről. A Szent István becézte keresztapa - Tata - így lesz e szép város „keresztapja” is...

  A város vélhetően már a XIII. században kettős település: Tata és Tóváros. Egyes korai oklevelek királyi birtokként említik, ténylegesen 1326-ig a Csák família hatalmas birtokának része. A vár építésének kezdetéről nem tudósítanak a krónikák: a ma is álló lakótorony -a vár legrégebbi része- feltehetően a Csák nemzetség alatt épül. A nagyobb lélegzetű építési munkák Nagy Lajos király alatt készülnek és folytatódnak a XIV. század második felében. Ekkoriban a vár és a környező terület a Lackfi család tulajdona. A Zsigmond király által felségárulás miatt 1397-ben lefejeztetett Lackfi István nádor birtokait a király hűséges hívei között osztja szét, de Tatát önmaga számára tartja meg:  a várban királyi lakhelyhez méltó átalakításokat, bővítéseket végeztet. Tata fényes, főúri palotává válik. A szép, tóparti környezet gyönyörű látvány, pompás vadászparadicsom. A tó legendája: amikor ellenség támadt a városra, a gazdag templom elásott kincseinek lelőhelyét az elfogott, megfenyegetett sekrestyés -cserébe életéért- a martalócoknak ugyan elárulja, ám amikor azok elkezdenek a kincs után ásni, az első néhány kapavágás után feneketlen tóvá változik a vidék…  Tata 1423-tól a magyar politikai élet pezsgő központja. Mátyás, bölcs királyunk nagyon szeret Tatán tartózkodni: „A vadász ül hosszú, méla lesben, s vár felajzott íjra gyors vadat… „ írja róla Vörösmarty Mihály „Szép Ilonka” című versében. A király a várat fiának, Corvin Jánosnak adományozza, aki azt 40 000 aranyforint ellenében az új királynak, II. Ulászlónak adja. 1727-től Eszterházy-birtok, egészen 1945-ig.

 A nem túl nagyméretű királyi vadászkastély ma, romjaiban is lenyűgöző; falai csodálatosan tükröződnek a bástyák lábánál csillogó Nagy-(halas)tó vizében. A folyamatos ásatások során töredékeikben is csodálatos maradványok, szépen formált edények, gondosan faragott kövek kerülnek elő a talajból.

Érdemes megnézni.       

    

Mesélő Szentendre