„Tata
nemzetségéről. Elsőnek Deodatus jött be az apuliai sanseverinói grófok
nemzetségéből, ő alapította és szerelte fel a tatai monostort. Szent Adalbert
prágai püspökkel együtt ugyanis ő keresztelte meg Szent István királyt; ezért
adta annak a monostornak a Tata nevet, mert Szent István király tiszteletből
nem nevezte őt nevén, de tatának hívta; ki is veszett Deodatus neve, de
megmaradt Tata, ezért nevezik így ama monostort is. Pannóniában nincsen
nemzetsége, mert bár felesége volt, maradék nélkül végezte életét.” - írja a
Képes Krónika Tata nevének és első bencés monostorának eredetéről. A Szent
István becézte keresztapa - Tata - így lesz e szép város „keresztapja” is...
A város vélhetően már a XIII. században kettős
település: Tata és Tóváros. Egyes korai oklevelek királyi birtokként említik,
ténylegesen 1326-ig a Csák família hatalmas birtokának része. A vár építésének
kezdetéről nem tudósítanak a krónikák: a ma is álló lakótorony -a vár
legrégebbi része- feltehetően a Csák nemzetség alatt épül. A nagyobb lélegzetű
építési munkák Nagy Lajos király alatt készülnek és folytatódnak a XIV. század
második felében. Ekkoriban a vár és a környező terület a Lackfi család
tulajdona. A Zsigmond király által felségárulás miatt 1397-ben lefejeztetett
Lackfi István nádor birtokait a király hűséges hívei között osztja szét, de Tatát
önmaga számára tartja meg: a várban királyi
lakhelyhez méltó átalakításokat, bővítéseket végeztet. Tata fényes, főúri
palotává válik. A szép, tóparti környezet gyönyörű látvány, pompás
vadászparadicsom. A tó legendája: amikor ellenség támadt a városra, a gazdag templom
elásott kincseinek lelőhelyét az elfogott, megfenyegetett sekrestyés -cserébe
életéért- a martalócoknak ugyan elárulja, ám amikor azok elkezdenek a kincs
után ásni, az első néhány kapavágás után feneketlen tóvá változik a vidék… Tata
1423-tól a magyar politikai élet pezsgő központja. Mátyás, bölcs királyunk
nagyon szeret Tatán tartózkodni: „A vadász ül hosszú, méla lesben, s vár
felajzott íjra gyors vadat… „ írja róla Vörösmarty Mihály „Szép Ilonka” című
versében. A király a várat fiának, Corvin Jánosnak adományozza, aki azt 40 000
aranyforint ellenében az új királynak, II. Ulászlónak adja. 1727-től Eszterházy-birtok,
egészen 1945-ig.
A nem túl nagyméretű királyi
vadászkastély ma, romjaiban is lenyűgöző; falai csodálatosan tükröződnek a
bástyák lábánál csillogó Nagy-(halas)tó vizében. A folyamatos ásatások során
töredékeikben is csodálatos maradványok, szépen formált edények, gondosan faragott
kövek kerülnek elő a talajból.
Érdemes megnézni.
Kedves Péter!
VálaszTörlésNagyon szép képeket Rajzoltál, nagyon tetszenek, Gratulálok!
üdv: egykori padszomszédod, Sándor Pisti